Mea pozitív blogja

… kicsit besokalltam. Ha valamit nem szeretek, az az, ha eltervezek valamit és azt hirtelen áthúzzák. Persze Anyáéknak sose mondanék nemet, pedig lehet ezt is tanulnom kellene. Lényeg, a lényeg egy szar éjszaka után a délelőttöm is el lett cseszve. Aztán Anya az arcomba tolta a terveit velem kapcsolatosan. Hogy majd 2021-ben veszünk autót nekem :O , 2020-ban csak nappalit cserélünk. Ilyenkor egy szerencsétlen 15 évesnek érzem magam, akinek még mindig megmondják mit és hogyan csináljon, persze ez egészen más szituáció, de a lényeg ugyanaz. És persze nem mondhatom meg a tutit ezzel kapcsolatosan, mert akkor vérig sértődik.. és félreértés ne essék imádom őt, a legjobb Anya, akit csak kívánhatnék magamnak, de ilyenkor szerintem nem látja magát kívülről.. nem látja, hogy én már nem az a 15 éves kislány vagyok, akit irányítani kell..

Sokat gondolkodtam azon mostanában, hogy újra blogolni kellene. Régen nagyon sokat írtam és jó volt, segített. Segített, hogy kiírhatom magamból azt ami akár örömet, akár fájdalmat okozott.

Magamról:

Mea vagyok, 38 éves. A kisfiam 2 évvel ezelőtt előrement hosszú súlyos betegség után. Kétszer váltam. Szóval az életem finoman szólva sem sikersztori.

Jelenleg egyedül élek és ebből próbálom kihozni a maximumot, egy olyan hatalmas teherrel és fájdalommal, ami szinte már a részemmé vált. Mindenki azt kérdezi hogyan lehet ezt feldolgozni, hogyan lehet így tovább élni? Sehogy nem lehet feldolgozni, de továbbélni muszáj. És hogy hogyan élek tovább, az csak kizárólag rajtam múlik. Két út van, vagy belesüppedek az önsajnálat mocsarába és egész nap azon kesergek, hogy miért pont én? és miért pont mi? Vagy előre nézek, próbálom kihozni a maximumot, megélni az életet, annak minden jóságát, mert mindannak ellenére, ami történt én szeretek élni, szeretem megélni az életet. Mert állítólag csak egy adatott meg belőle.

puszi

Mea