Mea pozitív blogja

… két hét, hú de milyen két hét volt ez.. 

Nem is tudom hol kezdjem. Szóval már tavaly is éreztem, hogy radikális változásokra van szükség az életemben, ezt  L. iktatásával kezdtem. Eltelt már azóta, több, mint egy hónap és minden nap hálát adok, hogy ezt a döntést meg tudtam hozni, mert azóta beindult minden körülöttem.

Egyrészt sokkal energikusabb vagyok, nem érzem azt, hogy egy mázsás súly csücsül a vállamon és moccanni sem tudok tőle. És ahogy megszabadultam tőle, meg is moccantam. Szó szerint.

Január elseje óta megvan a heti 3-4 mozgás. Teljes mértékben életmódot váltottam, ez olyan szinten sikerült, hogy tegnap egy nívós céges rendezvényen, még csak rá sem néztem a desszertekre, és ez nehézséget sem okozott. Szóval talán életemben először így 40 éves korom előtt, tényleg életmóddá tudom tenni, nemcsak pár hetes fellángolás lesz belőle. Eredmény: 2,6 kg. Jobb közérzet, magabiztosabb fellépés, ruganyosság érzése, keskenyebb pofi és sokkal kevésbé vagyok ideges. Arról nem beszélve, hogy ilyenkor már javában tombol a PMS nálam, mensi előtt 3 nappal és most semmi.. 

Ennyit a fizikális változásokról.

A másik, hogy végre megtettem az első lépést annak az irányába is, hogy munkahelyet váltsak. Csütörtökön kifolyt az a bizonyos pohár a főnökömmel szemben. Az én hátamon ne vigye el az irodát, az én szakmai tudásomra támaszkodva, amiért cserébe egy köszönöm sem jár, nemhogy pénz. Szóval beadtam a pályázatomat cégen belül Szegedre egy vezetői pozícióra, aztán meglátjuk. Hiszem, hogy sikerül váltani, sikerül minden téren megvalósítani az álmaimat, hiszem, hogy sok-sok jó vár még rám.

De ezért nekem is kell és kellett tenni. 

… marad az heti egy bejegyzés a blogon. Többre most se energia, se idő, de ha ezt tartani tudom is elégedett leszek magammal.

Szóval nagyon pocsék hetem volt (még jó, hogy pozitív blog címet adtam a naplónak 😀 ). Eleve szarul indult, két ügyfél már hétfőn kora reggel nekem esett. Nem értem és nem is akarom megérteni az otromba, goromba, primitív embereket. Egész egyszerűen nem tudok velük mit kezdeni, és nekem a munkám miatt sajnos napi szinten küzdeni kell velük. Na ez volt hétfőn. 

Kedden emlékeim szerint semmi extra, viszont szerdán az én hőn szeretett drága, okos főnökasszonyom nagyon belemászott a lelkivilágomba. Nagy cégnél dolgozom, sok emberrel, sok a hibázási lehetőség. Azt mondják én vagyok a legjobb az irodán, de ettől még hibázom én is. Na ez fordul elő szerdán, jött egy telefon, hogy elcsesztem egy ügyet és mivel pont a főnökasszonyommal ebédeltem az arcán felcsillanó örömből rögtön láttam, hogy rólam lehet szó. 😛 Aztán legalább százszor elmondta, hogy hát ő azon lepődött meg, hogy pont énnn hibáztam. A sokadiknál már leugattam, hogy igen pont én, mert én is emberből vagyok. Erre elhúzott az irodájába. Miért kell annak örülni, ha én, pont én 😀 elcseszek valamit??? Ja mert ő nem tud elcseszni se semmit, mert kurvára nem is tud semmit. 

Csütörtökön volt a temetés 2. évfordulója, ahhoz képest egészen jól voltam, inkább szerda este buktam ki. 🙁 

Péntek, az én napom a kedvem a zenére hangolom.. 😀 Na legalább a péntekem az jó volt, mert rövid volt és elkezdtem betanítani egy új kolleganőt, aki azt mondta, hogy nagyon érthetően és világosan magyarázok. 

Ami nagyon jó, hogy az életmódváltásomban most megingathatatlan vagyok, pedig voltak rossz napok a héten, amikor egy vödör cukroslisztes borzalmat tudtam volna magamba önteni, de helyette a normális kaját és a mozgást választottam. 

… történt az elmúlt napokban, de azért mégis írok egy kis összefoglalót a hétről, mert az egyik elhatározásom az volt, hogy rendszeresen írni fogok blogot. Leginkább magamnak. 

A héten ami nagy változás volt, hogy végre belevágtam az életmódváltásba. De úgy nagyon. Nem ímmel-ámmal, hanem tényleg. Ami nálam az életmódváltást takarja: nincs fehérliszt, nincs cukor, nincsenek zsíros kolbászok, szalonna és társai, nincs sütemény, se csoki, se nasi.  Ami viszont van: rengeteg friss zöldség, saláta, sovány husik, sonkák, sovány sajtok, teljes kiőrlésű pékáruk, de csak délig. Este már csak fehérje és zöldség. Na meg a mozgást is beiktattam, a héten ma lesz a negyedik tornám itthon. Eljárni nincs energiám, se időm, de itthon heti 3x vagy 4x bele kell férjen az a fél órás mozgás. Később meg talán még több. 

Amit eddig tapasztalok: sokkal jobb a közérzetem, PMS van, de nincs gond se a hangulatommal , sem az anyagcserémmel, nem puffadok. Pedig ez még csak pár nap .. mi lesz később? 🙂 

Múlt héten két napot már dolgoztam is, nem volt rossz, sőt jó volt visszatérni a hétköznapokba. Bár nem mondom, most úgy érzem lehetne hosszabb a hétvége. 😛 Lett két régi-új kolléganőnk egy átszervezés miatt, ha nem változtatnak a hozzáállásukon biztosan nem leszünk barátnők. Pofavágások, vállrángatások, vonulnak mintha legalábbis kifutón lennének.  Bár velünk sem egyszerű mindig az irodában úgy gondolom kedvesen fogadtuk őket, szóval nekik kellene kva gyorsan változtatni. 

Ja igen L-ről akartam még pár sort írni, nem sokat, mert nem is érdemel sokat. 4 évig volt az életemben, kisebb szünettel, pont 4 évvel többet mint kellett volna. Nős. Két gyerek édesapja. Aki 4 éven keresztül azt mondogatta nekem, hogy csak csettintenem kell és otthagy csapot-papot, nos amikor szeptemberben csettintettem végül, ő otthagyott. A mondatom közepén szinte. És nem, itt még nincs vége a történetnek ezek után voltam olyan barom állat, hogy még pár hónapra visszakapott az életébe. Decemberben kezdtem eszmélni, hogy mit is csinálok magammal és az életemmel, és bár tényleg szerettem, vagy legalábbis ragaszkodtam ahhoz, amit ezekben a röpke találkozókban kaptam mégis karácsony előtt pontot tettem végleg az i-re és lezártam ezt a hozzám nagyon méltatlan kapcsolatot. Azt hittem szépen váltunk el, és majd tiszteletben tartja a döntésem bármiféle reakció nélkül , de amit az elmúlt két hétben a közösségi oldalakon művelt, az már nagyon szánalmas volt. Telirakta az üzenőfalát családi képekkel, a napjához is ilyen képeket rakott ki főszerepben a feleségével. Ez aztán ténylegesen rávilágított arra, hogy milyen ember is ő valójában és nagyon-nagyon örülök, hogy 2018-ban kitakarítottam az életemből.

Új év. Új lehetőségek. Tiszta lap. 

Boldog új évet! 

Nagyon vártam már, hogy ez a nap eljöjjön, bár igen azt is tanulnom kell, hogy ne várjunk semmit, tudjuk megélni a jelen pillanatot. 

Ma azzal kezdtem a napot, hogy kicsit rendbe tettem a lakást, és bár még nincsen Vízkereszt a karácsonyi dolgokat is elpakoltam. Karácsonyfát nem bontottam, mert nem is volt, csak Anyuéknál állítottunk. 

Aztán gondolatban értékeltem a 2018-as évemet. Egyértelműen ami eszembe jut róla először, az a küzdelem és elengedés. Küzdelem egy olyan emberrel és az érzéseimmel, akivel egyértelműen nem volt közös jövőnk. Rengeteget bántott, nagyon sokat manipulált, én meg hagytam magam. De már nem bánom, nagyon sokat tanultam belőle. Azt, hogy mennyire értékes vagyok, mennyire értékes az idő, amit nem rá, hanem magamra, és olyan emberekre fordíthatok, akik megérdemlik, hogy soha többé ne hagyjam magam manipulálni és megalázni.

Aztán a tavalyi év adott új, értékes , remélem életre szóló barátságokat is. Remek pillanatokat, utazásokat, kirándulásokat , sok nevetést, sírást is. De összességében azért nem volt rossz év. Remélem az idei még jobb lesz. Az már fél siker, hogy tiszta lappal kezdek. ÉS ezt a lapot már nem hagyom bemocskolni. 

Terveim a 2019-es évre:

• több mozgás
• kevesebb net 
• bátrabbnak lenni
• több utazás
• feszesebb test
• egészséges ételek
• új munka
• lakás szépítgetése
• türelmesebbnek lenni
• kevesebb negatív gondolat
• kevesebb szorongás
• pozitívabb gondolkodás
• hála gyakorlása
• lelki béke

Mindenkinek azt kívánom, hogy tervei, álmai váljanak valóra! 🙂

… kicsit besokalltam. Ha valamit nem szeretek, az az, ha eltervezek valamit és azt hirtelen áthúzzák. Persze Anyáéknak sose mondanék nemet, pedig lehet ezt is tanulnom kellene. Lényeg, a lényeg egy szar éjszaka után a délelőttöm is el lett cseszve. Aztán Anya az arcomba tolta a terveit velem kapcsolatosan. Hogy majd 2021-ben veszünk autót nekem :O , 2020-ban csak nappalit cserélünk. Ilyenkor egy szerencsétlen 15 évesnek érzem magam, akinek még mindig megmondják mit és hogyan csináljon, persze ez egészen más szituáció, de a lényeg ugyanaz. És persze nem mondhatom meg a tutit ezzel kapcsolatosan, mert akkor vérig sértődik.. és félreértés ne essék imádom őt, a legjobb Anya, akit csak kívánhatnék magamnak, de ilyenkor szerintem nem látja magát kívülről.. nem látja, hogy én már nem az a 15 éves kislány vagyok, akit irányítani kell..

Sokat gondolkodtam azon mostanában, hogy újra blogolni kellene. Régen nagyon sokat írtam és jó volt, segített. Segített, hogy kiírhatom magamból azt ami akár örömet, akár fájdalmat okozott.

Magamról:

Mea vagyok, 38 éves. A kisfiam 2 évvel ezelőtt előrement hosszú súlyos betegség után. Kétszer váltam. Szóval az életem finoman szólva sem sikersztori.

Jelenleg egyedül élek és ebből próbálom kihozni a maximumot, egy olyan hatalmas teherrel és fájdalommal, ami szinte már a részemmé vált. Mindenki azt kérdezi hogyan lehet ezt feldolgozni, hogyan lehet így tovább élni? Sehogy nem lehet feldolgozni, de továbbélni muszáj. És hogy hogyan élek tovább, az csak kizárólag rajtam múlik. Két út van, vagy belesüppedek az önsajnálat mocsarába és egész nap azon kesergek, hogy miért pont én? és miért pont mi? Vagy előre nézek, próbálom kihozni a maximumot, megélni az életet, annak minden jóságát, mert mindannak ellenére, ami történt én szeretek élni, szeretem megélni az életet. Mert állítólag csak egy adatott meg belőle.

puszi

Mea